erdős virág - petri penzum ;

hogy elérjek a napsütötte sávig

hogy mások is
éppúgy
elérjenek

hogy elérjem hogy
elérhessen
más is

hogy másképp
másoknak se
érje meg

hogy minden
nap egy lépcsőfok
lehessen

hogy még
feloldozás se
fenyegessen

hogy győzzem mit a
sorsom rám
kiszab

hogy több legyek mint
fölkavart
iszap

hogy a testem
ne legyen egy
állat odva

hogy soha se
írjak verset
undorodva

hogy ne vakít-
son el minden
Fehér Ing

hogy ne vessem
meg azt aki
megérint

hogy maradjon
még erő a
karjaimban

hogy senkit se
hagyjak ott a
margarinban

hogy ne bírjam
megúszni hogy
fájjon

hogy tudjam
annó merre volt a
nylon

hogy ez legyen mi
tényleg ide
köt

nyári éjjel
2015

szökőév ;

szökő-évente jön a szökőár. mindig elmondom, hogy milyen ritkán írok ide, igaz? na akkor most is.
lehet, hogy végre bejön az élet és egy jó tavaszi félévnek nézek elébe, és kevesebb lesz a gond, de több a munka. mármint ez már nem az a munka, mert sikeresen letudtam életem első felmondását, kifejezetten kellemesen és békésen. hanem tanulmányírás, programszervezés, többi kurzusra is csurranjon cseppenjen valami, ilyenek.

úgy érzem, sose érek a végére, de ha mégis akkor nagyon boldog leszek.

jut eszembe, több vizet kellene innom.

beadandóírásokba'

MONDJÁTOK MEG, HOL VAGYOK,

FAGYOK-E VAGY OLVADOK?

végignéztem a mézga család első évadát (és megfertőztem vele baráti körömet is), elolvastam egy halom tanulmányt a szocializmus divatjáról meg az ekörüli dolgokról és imádom mézga krisztát, mert ő a legmenőbb az egészben. és lassan a tettek mezejére kéne lépnem és az összegyújtött tudáskupacot összefüggő szöveggé kellene alakítanom, de nem visz rá a lélek, mert ez így kaotikusan is annyira jó már. 

all we do is think about the feelings that we hide ;

halsey. kávé. olvasmányok. kultúra. design. divat. identitás. reprezentáció. 

szavak, amik leírják a mindennapjaimat és mégis annyi minden hiányzik. 

tegnap slamen voltunk zsófival és arra gondoltam, hogy húha nekem is írnom kéne. és hazaértem és elolvastam a régi dolgaimat és rájövök, hogy én írok, csak keveset. és csak nekem szól. és csak nekem fáj vagy csak én nevetek rajta. és nem akarom megosztani magamat mint egy linket. mit mégegy öt sort a szövegek hálójában. mert csak elvesznék mégjobban mindenben és magamban.

és lehet megint csak kifogásokat keresek.

there is a world inside of me ;

fejvesztett rohangálások közepette úgy döntöttem, hogy az eheti kedd délelőttöt is inkább kihagyom és rendezem az agyamban a világot ha már máskor nincsen rá kapacitásom. nem tudom, hogy tényleg túlvállaltam e magam vagy bele lehet ebbe jönni, vagy bele is kell jönnöm. valószínűleg az utóbbi.  meg kell szoknom, hogy levegővétel nélkül kapirgálok az óceán fenekén, de remélem egyszer rájövök majd, merre van a felszín és nemsokára már egy strandmatracon fogom süttetni a hasamat. ez a terv. aztán a valóság valószínűleg nem így fog kinézni.

ami a tényleges updatet illeti: egyetem, meló, valamennyi szocializáció, majd még több egyetem vagy ahhoz kapcsolódó szabadidős tevékenységek, mint például szakszövegek olvasása vagy csupán rendszerezése, esetleg beadandó készítés vagy előadásokra járás. vivivel találkozunk úgy hetente egyszer-kétszer amikor éppen egyikőnk sem alszik (ő délelőtt, én este) vagy egyetemen van/dolgozik (én délelőtt, ő este). tökéletes harmónia, így tényleg elkerülhetőek a konfliktusok, csak többet kéne a mosogatásból vállalnom. 

a lényeg az, hogy már látom az utat amin mennem kell. és ez egy nagyon jó érzés.

#nemlesztöbbszerelmesdal

 

nagyon ritkásan írok, pedig néha lehetne kevésbé ritkásabban is. beindult az első egyetemi nyár, de a meló sajna nem állt meg a kedvemért csak egy hétre, amíg lementünk velencére efottozni. a legjobb koncert díjat elég egyértelműen a pál utcai fiúk vitte el a szívemben, mert olyan szinten sugárzott a boldogság, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. fájt az arcom a vigyorgástól. a második helyen végzett a heaven street seven, de a szívemben mindig ők lesznek az elsők. lehet ez volt az utolsó koncertem velük, de mivel minden szám szövegét igazán tudom, úgy elkiabáltam a hangom, hogy nem tudom hogyan fogok holnap tanítani. a setlist megvan természetesen, még a lagzit is tudom, melyik szám. nincsen kézzel írva, mint a másik, ezen sincs rajta a gigerli (csak ezen direkt), de elnézek nekik mindent. a budapest prideos pegakornis tetoválás fehér nyoma látszik a karomon, csak körülötte sikerült lebarnulni. utolsó nap még tervezgettem mi lesz másnap, hogyan megyünk a strandra és akkor leesett, hogy vége van. 

everything is temporary.

három éve erre vár a bae bae ;

i can't even ----------------------------------

picmix #3 | leftover butterflies ;